12.fejezet - Meghívás

A halloween nagyon viccesen telt, és egy csomó cukrot szereztem. A fiúk általában lemaradtak tőlünk, de mi végig csak házról-házra száguldottunk, és csokit kértünk.

 Végre eljött a tél. Most már hivatalosan is december van, december 20-a, azaz pár nap múlva karácsony. Már egy hete beszereztem a barátnőim ajándékát. Hogy mi az? Titok! Ne legyetek kíváncsiak, mert hamar megöregszetek!

 - Jaj, Anne, nem lesz fehér karácsonyunk - terült ki az ablakban Rosa. Már napok óta csak bámul kifelé, közben tanul, eszik vagy telefonozik.

 - Ne aggódj, biztos leesik majd a hó! Inkább örülj, hogy együtt vagyunk!

 - Örülök, de... hiányzik Leigh. Nem tölthetjük együtt a karácsonyt....

 - Na, ne siránkozz, hisz' annyi ember itt van veled, aki kedvel! Gyere, menjünk le a hallba! - húztam fel a kötött, ezüstösen csillogó pulcsimat, és egy magassarkú bokacsizmát. Végre sikerült kirángatnom Rosát, és még Alynával is összefutottunk.

 - Csajok, gyertek gyorsan! - ugrált előttünk, mi meg teljesen lefagytunk. A reakciónkból megitélte, hogy egy darabig nem bírunk majd mozdulni, ezért megragadta a kezünket, és vámpír-sebességel húzni kezdett a folyosón. A hall közepén álltunk meg, előttünk pedig egy több méteres, a plafonig érő karácsonyfa tündökölt.

 - Húha - néztünk fel Rosával a tetejére.

 - Ezt akartam mutatni! Képzeljétek, mi diszíthetjük fel! - kezdett ugrálni Aly.

 - Hogyhogy? Megengedték?

 - Elintéztem. Gyertek, itt vannak a díszek.

Kibogoztuk a sok girlandot, és mire az égőkkel is végeztünk, megjelent a két vámpír srác is.

 - Sziasztok! - köszönt Lysander, Castiel csak bólintott.

 - Sziasztok! - intettem mosolygósan, majd egy piros, csillogó gömböt helyeztem fel a fára.

 - Segíthetünk? - kérdezte Lysander udvariasan, mire mind csak bólintottunk.

Hamarosan a girlandokat körbecsavartok, az égőket hullámosan felhelyeztük, és a gömböket tökéletes harmóniában elhelyeztük.

 - Már csak a csillag van hátra - nézte Rosalya a kezében levő hatalmas díszt. - De hogy tesszük fel olyan magasra?

 - Majd én elintézem - kaptam ki a kezéből, a kézfejemet a padló felé fordítva. Egy szélsugár szállt a földre teljes erőből, és felemelkedtem, majd elhelyeztem a díszt, és leszálltam.

 - Így már tökéletes - fordítottam oldalra a fejem. Eközben a többiek még mindig lefagyva figyeltek engem, amikor egy perc alatt felszálltam, feltettem a díszt, és lejöttem, hiszen ember vagyok. Ezt még meg kell szokják!

 Egy ideig ötösben jártuk a folyosót, amikor Castiel eltűnt, és egy tábla csokival tért vissza a kezében. Mindenkit megkínált, majd lekuporodtunk a karácsonyfa alá, és mindenféle történetet meséltünk az ünnepléseinkről. Kiderült az is, hogy castiel szülei messze járják az országot, hogy Lysander dalokat ír, és hogy Rosalya egyszer karácsonykor a tejsodóba beleejtette a gyűrűjét, és hogy valószínű, hogy valamelyik Ainswort ( Lysanderék családja ) megette. Ezen a sztorin akkorát röhögtünk, főleg amikor láttuk Lys arckifejezését, aki erről nem is tudott.

 - Mondjátok, nincs kedvetek velünk karácsonyozni? - tettem fel ezt a kínos kérdést a fiúknak címezve.

 - Én szívesen elmennék, persze, csak ha nem zavarok - váaszolta Lysander ugyanolyan tisztelettudóan, mint mindig.

 - Ráérek - húzta fel a vállát Cas. Ez egy beleegyezés?

 - Akkor december 24-én nálunk. Most mi megyünk. Sziasztok! - köszöntünk el, majd visszasiettünk a szobánkba. Már most nagyon izgatott vagyok, és tökre várom a karácsony estét!