16.fejezet - Két új tanuló

 Három nap alatt elintéztük Xenia beiratkozását, így hivatalosan is az iskolánkba jár. Mivel már sehol sem volt hely a lány részlegen, csak a mi szobánkban, így velem került egy légtérbe a húgocskám.

 Mikor reggel felkeltem, Xenia és Alyna javában ugrándoztak a szobábam. Nem is tudtam mire vélni, hiszen az ébresztésem egy hatalmas "BUMM" volt az ágyamra, ugyanis Aly ráugrott. Rosalya a fejüket is leordította, Celine nem sokat foglalkozott velük. Végül öltözködéskor egy fekete miniruhát kaptam magamra, amelynek a dereka nem anyahból, hanem csipkéből készült. A hajam Xenia gyártotta, és mint kiderült, nagyon ügyes keze van. Szinte 10 másodperc alatt kész lettem, a vámpírsebesség miatt.

 Az első óra kezdetéig már csak 2 perc. Teljesen belemerültem a rajzolgatásba, amikor Rosalya visító hangját hallottam. Mindenki azt hitte, hogy valami baj történt, közben a barátnőm ugrándozva és sikítozva ült le mellém.

 - Daayenne, el sem fogod hinni! - ugrándozott a széken Rosa, miközben Lysander, Castiel, Aly, Xenia és Celine satlakoztak hozánk.

 - Mi történt? - érdeklődtünk a lányokkal.

 - Szuper hírem van! Az imént járkáltam a folyosón, és két eszeveszetten jó pasiba futottam bele!

 - Na, és? Milyenek voltak? Hogy néztek ki? - érdeklődött Celine.

 - Hát, mindkettő magas és izmos volt, az egyik fekete hajú, a másik barna. Látszólag vámpírok, sőt, biztos vagyok benne!

 - Jaj! - sóhajtottam a fejemet fogva.

 - Mi van?

 - Amikor legutóbb vámpírral találkoztam, és azután és azután, mindegyik megszaglászott, ugye, Lys, Xenia? - néztem rájuk sejtelmes mosollyal, mire Lysander "elpirult" - ami nem lehetséges - Xenia meg vállat vont.

 - Nekem ez nem tetszik... - rázta a fejét Alyna. - Itt baj lesz. Ha ezek valami rossz féle vámpírok, simán rá ugorhatnak Daayennere.

 - Engem nem kell félteni! - legyintettem.

 - Azért tényleg vigyáznod kéne a testi épségedre - helyeselte Lysander.

  - Téged mióta érdekel Anne biztonsága? - vonta fel a szemöldökét sejtelmesen Rosalya. Ezek valamit titkolnak előlem...

 - Tudok vigyázni magamra. Ha Castielt le tudtam gyűrni, és ő nem is olyan gyenge vámpír, akkor megpróbálkozhatok ezzel az új fiúkkal is.

 - Azért még is jobb az óvatosság - sétált vissza a helyére a félszemű srác, mivel a tanár bejött.

Mindenki visszaült a helyére, mellém Rosalya került. Én ültem a pad szélén, ő meg az ablakhoz közeli helyen. Gyorsan besöpörtem a rajzokat a mappába, és előkaptam a Szörnytan könyveimet.

 - Jó reggelt, gyerekek! - pakolta le az asztalra a holmiját Mr Kollins.

 - Jó reggelt, Mr Kollins! - köszöntünk vissza fegyelmezetten.

 - Nos, órakezdés előtt lenne pár teendőnk... Először is, hadd mutassam be az új diákok egyikét, Xenia Wilsont, osztálytársatok kishúgát - mutatott a szomszéd padban ülő lányra. Nem sétált ki, mert a tanár intett neki, hogy maradjon. - A másik jó hírem, hogy két újabb tanuló is érkezett hozzánk, Mr Smith és Mr Lambert. Kérem, fáradjanak be! - intett ki a nyitott osztályteremajtón.

 Ezen két magas vámpír lépett be. Mindegyik izmos volt, de az egyik fekete hajú, a másik barna. Biztos ezek azok, akikről Rosalya beszélt... A fekete hajúnak a szeme jégkéken villogott, míg a barnáé vörösen izott. Ő sokkal jobban megrémített, mint a fekete vámpír.

 - Ha lehet, mutatkozzanak be - tette karba a kezét Mr Kollins.

 - Ronald Smith - mondta lazán a fekete hajú.

 - Logan Lambert - mutatkozott be ugyanolyan laza hangsúllyal a másik vámpír.

 - Üljenek le! - mutatott a padsorokra a tanár.

A két srác lazán elindult, de valami furcsa történt... Ahogy mellettem haladtak el, mindketten megbámultak. A hideg végigfutott a hátamon, ahogy az óra további részében is éreztem a pillantásukat. Rosa többször is oldalba bökött, hogy mindketten engem figyelnek, és viselkedjek kicsit természetesebben, mert a tanárnak is fel fog tűnni... feltűnt.

 - Miss Wilson, akkor válaszoljon egy kérdésemre, ha ennyire bamba... Kaiser von Bath lányainak neve, és a titokzatos háttér.

 - De tanár úr! - kiabált be az órába Alyna. - Ezt még nem vettük, és nincs is benne az anagban, szinte lehetetlen, hogy Anne tudja... - kelt a védelmemre.

 - Csönd legyen!...

 - Kérem, tanár úr! - vágtam a szavába. - Nem Aly hibája, és tudom a választ... Kaiser von Bath volt a Tanács legelső vezetője, és két lánya, az idősebb Hildegard, és a húga Lucia a Tanács két Királynőéről kapta a nevét. A titkos családi háttér, amelyben Hildegard irigyelte Lucia báját, kedvességét, szeretetteljességét, arról szól, hogy a nővér gyűlölte húgát az imént felsoroltak miatt. Egyszer találkozott egy vámpírral, aki teljesen belehabarodott a lányba, és ő ezt kihasználta. Hildegard felbérelte a fiút, hogy ölje meg húgát, ai ezt megtette. A fiatal teremtés utolsó szavaival kinyögte, hogy a vámpírt csak kihasználták. Ő ezt először nem hitte, de később rájött, igaza volt a fiatalabb lánynak. Bosszúból megölte szerelmét, aki gyilkolásra vette rá. A két lány, a gonosz lelkű, utálatos Hildegard, és a tiszta szívű, bájos Lucia egy sírban nyugszik, pedig a nővér meg sem érdemelné azt a szent helyet, amelyet ma úgy hívnak, Vámpírkastély.

A monológomat mindenki tátott szájjal figyelte. Őszintén, még magam sem tudom, hogy honnan szereztem ezt a sok információt, de még a saját magyarázásomat is érdekesnek találtam.

 Lassan visszaültem a helyemre, mivel eddig álltam, de a szemkontaktust még mindig tartottam a velem kitolni vágyó tanárral.

 - Rendben - szólalt fel végül a kábulatból a tanár.

Az óra másik fele eltelt, és örömmel értesültünk róla, hogy értekezlet miatt elmaradnak az órák. A szünetben a traccsparto sem maradhatott ki. Egy csoportba gyűltünk össze, melyben benne volt Rosalya, Alyna, Xenia, Lysander, Castiel és én.

 - Hú, Anne, jól beégetted a tanárt! - öklözött vállba Xenia. - Meg sem tudott szólalni!

 - Köszi, húgi. Őszintén, még én sem tudom, honan szedtem ezeket. Mindegy is...

 - Mit csináljunk akkor a maradék időnkben? - fonta a hajam Rosalya.

 - Jaj, Rosey, hagyd a hajam! Nem szeretem, ha befonod! - csapkodtam hátrafelé.

 - Apropó, Anne... Ugye észrevetted, hogy a két új srác le sem vették rólad a szemüket? - kérdezte ravasz viygorral az arcán Aly.

 - Nem figyeltem - vontam vállat.

 - Azt hittem fel fognak falni a szemükkel! - hesegette el mellőlem Rosát Xenia.

 - Akkor jó étvágyat nekik - kuncogtam.

 - De most komolyan, melyik a cukibb? Nekem a barna hajú nagyon bejön... - részletezte Xenia.

 - Azokban a jégkék szemekben el lehet veszni! És neked melyik szimpibb, Daayenne?

 - Ő a vörös hajúakat bírja - karolt át Castiel. Hát, fülig elpirultam! Mire véljem ezt a viselkedést, főleg tőle?

 - Szállj le rólam, Cas!

 - És ha nem, mi lesz?

Nem is kellett nekem sem több, hozzá értem a kezéhez, és azt menten elkapta.

 - Úristen, jég hideg vagy! - dugta be a szebébe a lefagyott végtagját.

 - Vagy te vagy túl meleg! - vigyorogtam a szerencsétlenségén.

 - S-s-srácok... - dadogta Rosalya, hófehér arccal.

 - Mi a baj? - kérdeztük egyszerre.

 - Daayenne, szerintem te figyelj ide, ugyanis 10 méterrel arrébb a fal mellett a két új srác téged bámul szakadatlanul - mutatott óvatosan a vámpírok felé. Én kikukucskáltam a csoportból, és tényleg igaza volt a barátnőmnek... a vámpírok kigülledt szemmel néztek engem, néha elkapták a tekintetüket. Teljesen belepirultam a bambulásukba, ezért visszahúzódtam Alyna mögé, hogy ne lássák az arcomat.

 - Lehet, hogy csak én vagyok hóbortos, de eze tényleg engem figyelnem! - emeltem egyre magasabbra a hangomat a pánik miatt.

 - Miért baj az ha figyelnek? Észbontó csaj vagy, hát add bámuljanak! - mutatott végig rajtam Aly. - Igaz, srácok? - nézett a fiúk felé.

 - Öööö....ööö...öö - nézett jobbra-balra Lysander, szavakat keresve.

 - Daayenne tényleg nagyon dögös, nem csodálom, ha megbámulják! - karolt újra belém Castiel.

Na, ezt már tényleg nem tudom mire vélni! Először azt hiszi, hogy az ő fajtáját brom, aztán meg bókolgat össze-vissza, és állandóan átkarol. Ebbe a szerencsétlenbe mi ütött? Bírom Cast, de ennyire azért nem! Kihúzta a gyufát...

 - Na, ebből mostmár tényleg elegem van - nyúltam a kezéért, és kicsavartam. Annyira meglepődött, hogy egyáltalán nem számított a támadásomra.

A kezét a lapockájához nyomtam, és így kezdtem oktatni, mint egy pár hetes kiskutyát:

 - Na ide figyelj, Castiel. Semmi kedvem a te kis játékaidhoz, így megkérlek, azonnal állj le, mert nem állok jót magamért. Kapis kapito???

 - Kapito...

Lassan elengedtem a jobb felső végtagját, amit ő egy kicsit megrázogatott.

 - A cica bevadult - mosolygott gúnyosan. Elpattannak az idegeim! Ez mit ért a kapitoból? Kapisgálja? Szerintem azt, hogy nem...

 - Jól van, srácok, én kezdem unni a banánt, úgyhogy fel megyek a szállásra. Bye! - intettem, majd elindultam.

 - Várj, Anne, megyek én is! - jött utánam Xenia.

Amire ezután egyáltalán nem számítottam, hogy a szobánkhoz vezető út nem lesz annyira sima...