19.fejezet - Rejtélyes viselkedés
Másnap reggel már senki sem ébresztett, így nyugodtan tudtam aludni. A szobában csak Xenia tartózkodott, Alyna és Rosalya már a büfében fogyasztották a forrócsokit.
- Szerinted melyik rucimat vegyem fel? - mutattam a húgom felé egy fekete, mély kivágatos miniruhát, és egy kék, pántnélküli csipkéset.
- A kék szerintem jó lesz, de dobjuk fel! - ugrott le a szekrény tetejéről, az ékszerdobozában keresgélve. - Itt is van! - nyújtotta oda nekem fekete, nyakát takaró nyakláncát.
- Hú, de csini! Köszi, húgi! Akkor, ha kék ruci, milyen cipő?
- Az a fekete tűsarkúd, aminek a lábfeje nyitott. Huh... - szusszant fel.
- Mi a baj? Nem érzed jól magad?
- Őszintén? Nem. Nem ittam már olyan öt napja, és kezdek éhes lenni.
- Öt napja? Nem ájultál még be?
- A fajtársaimmal ellentétben sokáig bírom. Egy átlagos vámpír naponta fogyaszt vért, de Abigel arra oktatott, hogy minél kevesebb embert ölünk meg, annál tisztábbak vagyunk. Sajnos én négy napnál nem bírom tovább, úgyhogy hamar el kell menjek vadászni.
- Tudod, erről lehet, hogy neked kicsit kínos beszélni, de lenne pár kérdésem. Hogyan vadászol, mikor, és milyen prédákra?
- Ha tehetem, nappal is járok vadászni, és minden embert szívesen látok az étlapon... már bocsi. A legkönnyebb, ha discokba megyünk vagy kocsmákba, mert ott a részgeket hamar el lehet csábítani egy sikátorba, ott aztán végzünk velük. Tudom, hogy nem valami kívánatos egy munka, de mi így élünk. Persze vannak, akik állati vérrel táplálkoznak, szórakozásból ölnek, játszanak az emberekkel, vagy ha eleget ittak, tovább öldökölnek.
- Ez szörnyű. Ismersz ilyen vámpírokat?
- Egyenlőre csak kettővel találkoztam. Az egyiket Juliának hívták. Ő volt a legkegyetlenebb nőszemély, akit pár évesen megismerhettem. A kedvesével, a másik gyilkos vámpírral, Ludwinggal az volt a módszerük, hogy kinéznek egy-egy várost, amelyekből sokan eljárnak dolgozni. Az este hazajövő embereket a nyílt utcán elkapták, és megölték. A másik, hogy a hazamenő iskolás gyerekeket elrabolták, általában hetekig kínozták, és látványosan megölték. A rendőrök arra következtettek a nevetséges módszereikkel, hogy miután a rablói megunták a kínzást, a kutyáikat ráuszították a kisiskolásokra.
- Borzasztó. Hidegvérű gyilkosok. Remélem a pokolba kerülnek!
- A nő tudtommal 187 éves, a férfi 145. A vámpírok ugyan örökéletet nyernek az átváltoztatáskor, de nem élnek sokáig. A sok változás megviseli őket. Vannak, akik megélik az 500 évet is.
- Talán ez az egy jó dolog benne...
- Nincs ebben az egészben semmi jó! Ölünk azért, hogy táplálkozzunk. Szörnyetegek vagyunk!
- Ne haragudj, de ez így van. A lényeg, hogy te nem vagy az, és így szeretek, akár vámpír vagy, akár nem! - öleltem meg, majd bele kezdtünk az öltözködésbe.
Első óránk Fegyverhasználat volt, ahol Xeniával gyakoroltam a pengék hajítását. Egyszer Rosával pletykáltam, amikor lőnöm kellett volna, és a tanár rámordított. Véletlenül elhajítottam a pengét, amely a tanár úr mellett landolt. Mérgében leordítota a fejem, amelyen persze Castiel és a haverjai jót örhögtek, és én gazdagodtam az első egyesemmel. Hiába, ilyen az élet.
- Jaj, csajok, ez a Ronald szívdöglesztő! - áradozott a szendvicse majszolása közben a büfében Rosalya.
- Nocsak, Rosa, belezúgtál? - vigyorgott ravaszul Alyna, miközben belekortyolt a doboz vérébe. Egy kicsit furcsa volt, hogy emberi vért iszik éppen, de nem zavart annyira.
- Lehet... Figyi, Anne, te beszélgettél vele, nem? Tudsz róla valamit?
- Nem beszéltünk túl sokat egymással, csak körbevezettem.
- Azért gondoltam, hogy van személyes infód, mert most is téged figyel Logannal együtt - intett a fejével a büfé ajtaja felé. Oldalra biccentettem a fejem, és valóban engem lestek, és összesúgtak.
- Na jó, kezdek bepánikolni! Ennyire még nem voltam zavarban... Idegesít!
- Azt meghiszem - itta ki a vért a dobozból Xenia, majd kosarat dobott a kukának. - Engem is idegesítene, és ez jelent valamit. Vajon miért néznek ennyire?
- Fogalmam sincs, de elpirulok. Ha a szemük nem száll le rólam egyhamar, szünetekben bebújok a WC-be - kuncogtam.
- Szívesen utánad mennének - kacsintott Celine.
- Anne, jössz velem, kell még egy kis vér, de vadászni nincs erőm. Addig megelékszem ezzel a fagyasztottal.
- Oké, megyek - tápászkodtam fel a székről.
Mindem simán ment, Xenia vett magának újabb dobozt táplálékot, és én csak figyeltem, hogy élvezi az ízét. Ekkor jött... és szó szerint jött. A húgom kitágult, barna szemekkel tekintett mögém, és biccentett egyet. Én is hátra kukucskáltam, és csak pislákoltam. Ronald és Logan összesúgtak, majd elindultak felénk. A hideg végigfutott a hátamon, és Xeniának küldtem egy "Segíts!" pillantást. Ő tehetetlenül meredt a közeledő két vámpírra.
- Sziasztok! - köszönt Ronald kedves mosollyal.
- Heló - valahára Logan is megszólalt.
- Sziasztok! - válaszoltam ugyanolyan mosolygósan. - Ő itt a húgom, Xenia - mutattam a mellettem álló lányra. A szemét ahogy felemelte, valami különöset vettem észre... barna helyett vörösre kezdett változni.
- Üdv - mondta ridegen a húgom, mire én csak oldalba böktem, hogy legyen kedvesebb.
- Örvendek. Daayenne, beszélhetnénk? - kérdezte Ronald.
- Persze. Mit szeretnél?
- Arra gondoltam, ha nincs ellenedre, meg szeretnék valamit mutatni.
Már éppen készültem válaszolni, amikor valaki átkarolta a derekam, és teljes erőből magához húzott. Ahogy felnéztem, nem láttam mást, csak ezüstös-szürke tincseket.
- Sajnos nem ér rá - hallottam Lysander komor hangját. Most már az arca is tisztán kivehető volt. De a szemei... nem tartották különleges színüket, hanem hasonlóva, azaz vörössé váltak, mint Xeniáé. Nem értettem ezt a viselkedést, sem a húgomtól, sem Lysandertől. A levegő szikrázott a négy vámpír között, és a többi fél szeme is átváltott az említett színbe. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor megláttam, hogy Ronald arcán egy vicsor tűnik fel. A szemfogai megnőttek, és mint egy fenevad, vérengzően vicsorított Lysanderre, aki ezt kezdte nem jó szemmel nézni, és viszonozta. Nem értettem az egész viselkedésük, ezért próbáltam valamit kitalálni. Mozgásba kezdtem, de nem történt semmi, azon kívül, hogy... Logan szemfogai is kezdtek megnői, és ő már hangokat is adott a vicsor mellé. Xenia sem kíméte őket. Meglepetésemre Lysander magam mögé lökött, előrébb dőlt, és szemfogait kivillantotta. Erre a két vámpír srác azt reagálta, hogy szintén fenyegetően morogtak. Rémülten húzódtam össze Lysander háta mögött.
Az egész büfében minket néztek, és a segítségemre Alyna jött, majd ő is farkasszemet nézett a vámpírokkal. Annyira le voltam fagyva, hogy tudomást sem vettem Xenia ébresztgetéséről. Amire felriadtam, az az volt, hogy elrácigált onnan. Az utolsó dolog, amit láttam, hogy Lysanderre ráugrott a két vámpír, és mérgesen marakodni kezdtek.
- Xenia, eressz, vissza kell mennem! Lysandert szét fogják marcangolni!
- Nem kell féltened, tud magára vigyázni.
- Mi volt ez az egész jelenet ott bent? Miért kaptatok össze? Az egyik pillanatban kellemesen társalgunk, utána vörös szemek, tűhegyes szemfogak, morrgások mindenütt. Lesziszegtétek egymást, és cirkuszt csaptatok a büfé közepében. Miért? Mire volt az jó?
- Daayenne, ezek a srácok nep stimmelnek... külsőre szimpik, de valami nincs rendben körülöttük. A sok bámulás, a hirtelen ismerkedés nem véletlen, most meg el akar vinni egy helyre. Amint Lysander feltűnt, megváltozott a levegő.
- Ezt hogy érted?
- A szemük vörösre váltott, és erős sugárzást éreztem, ezért bevadultam, ugyanígy Alyna is be fog, vagy már megőrült. Ezek a vámpírok nem átlagosak. Valamit akarnak tőled, de nem tudom mit... - fejezte be a monológját Xenia.
- Én ezt nem értem... Pedig Ronald olyan kedvesen beszélt velem, erre letámadja a húgomat, a legjobb fiú barátomat, és valószínű Alyt is. Vajon mit akarhatnak tőlem?
- Egyenlőre fogalmam sincs, de rá fogok jönni. Kérlek, most menj órára, mielőtt még újra összefutnál ezekkal a... szót sem tudok rájuk mondani! Ha lehet, kerüld őket. Most biztos nagyon ingerült mindkettő.
- De rávetették magukat Lysre, és ő megvédett. Meg kell neki köszönjem. Azt sem tudom, mért tette...
- Szerintem rá fogsz jönni - veregetett vállba egy sejtelmes vigyor kíséretében, majd otthagyott, és én mentem órára.
A nap többi részében nem beszéltem Xenián, Rosán és Alyn kívül senkivel, még Celinet is kerültem, mert őt is csak most ismertem meg.
Este zaklatottan bújtam az ágyba és aludtam el, azon töprengve, miért védett meg Lysander, és egyáltalán mitől...