6.fejezet - Az elemek ura

 - Tényleg? Mi az? - sétáltunk be az iskola kapuján.

 - Van esetleg a suliban könyvtár?

 - Igen, a hall után. Miért, mi dolgod van ott?

 - Utánanézek pár dolognak. Vele jössz?

 - Most nem lehet, tanulok a holnapi ismétlő dolgozatra. Szerintem te is tedd ezt!

 - Rendben, majd ha végeztem! Szia! - köszöntem, és már futottam is a hall felé. Sajnos, nem sikerült minden olyan simán, mint ahogy terveztem...

 Ahogy szaladtam az udvaron, egy ismerőst vettem észre... egy nagyon nem kedves ismerőst... Castiel az udavron sétált, és amint meglátott engem, felkapta a fejét, majd elkapta a csuklóm, így kénytelen voltam megállni.

 - Állj meg!

 - Mit akarsz? - hajtottam le a fejem, de ő újra felemelte a mutatóujjával, mint az első találkozásunkkor.

 - Nem kell lehajtott fejjel járnod, úgy csak a nálunk lejjeb valók jának.

 - És én nem vagyok az?

 - Amint láttam, nem...

 - Nos, mit akarsz?

 - Csak gratulálni szeretnék a győzelmedért.

 - Köszönöm. Ha most megbocsátasz, nem érek rá. További szép napot! - böktem ki végül, és gyorsan elhagytam a társaságát. Ezt nem is értem... Rosalya azt mondta, hogy angyon mérgesnek tűnik, de most meg gratulál? Ez fura...

 Végül elértem a hall végi folyosó legutolsó ajtajához. Fekete bőrrel volt bevonva, és egy fáklya égett az ajtaja előtt. Benyitottam.

 Egy óriási teremben találtam magam, melynek falai mellett több méteres könyvespolcok álltak. Ugyanígy a terem végéig is könyvespolcok, mind megrakva könyvvel. Némelyik szekrények között asztalok is álltak, ahova az odalátogató le tudott ülni olvasni.

 Keresgélni kezdtem a temérdek könyv köztt, és egy nagyon öreg krónikát találtam:

 - Holdfogyatkozás - olvastam fel a könyv címét, majd leültem a sarokba és belelapoztam. Porszemcsék százai szálltak ki belőle, a poros oldalakat letörölgettem, hogy jobban lássam a szöveget. Régi, de gyönyörű illusztrációk voltak a bejegyzések mellett. A könyv maga fejezetekre volt bontva. Az elsőnek a címe a Természetfeletti erők birtoklása. Ez kell nekem!

 El kezdtem olvasni a szöveget, melynek betűi hurkokkal, vastagításokkal, növénymintákkal voltak díszítve.

 Minden oly' lény, mely él sötétségben, rendelkezik erővel. Ezen erő őt segíti az élet hosszú útján. Ám, hogy ezen erőket használni tudjuk, meg kell tanulni minden csínját, bínját. Hogy rájöjjünk, miféle erő birtokában vagyunk, több módon is kideríthetjük: a régi mondák szerint ha egy tálba a Sweet Amoris iskola kutjának vizét tesszük, s felvágjuk ereink, abból a friss vércseppeket belecsöpögtetjük, és egy árnyalatot kapunk, megleljük erőnk. Ha kék, akkor belelátunk mások elméjébe, vagy uralni tudjuk az elemeket. Ha piros, életet tudunk ontani képességeinkkel, vagy azokat jóra használni. Ilyen a fegyverhasznála, a harcmodorok minden íze. A különleges eset az is lehet, hogy tárgyakat tudunk mozgatni. Mikor a tálban levő folyadék sárgára vált, repülni tudunk, és belelátunk a jövőbe. A legszörnyűbb sors, mikor minden elfeketedik, mert akkor a végzetünk: halál. - olvastam a könyv első bekezdését. Ez a próba ígéretesnek látszik... Érdemes megpróbálni? Érek vele valamit? Ezt csak egy módon deríthetjük ki!

 Beszaladtam a szobába, ott kerestem egy tálat, majd ki az udvarra. Ott állt egy kút, egy kövekből összerakott, roggyant kis ivóhely. Vizet öntöttem a tálba, majd a még vívóóráról zsebemben maradt pengével elvágtam a kezem. Abból meleg, vöröses színű folyadék csöpögött: a vérem. Pár cseppet tettem a víz mellé, majd kidülledt, tágra nyílt szemekkel figyeltem a víz változását. Amire nem számítottam, hogy lila lesz. A lila szín mikor keletkezik?

 Ha vöröset és kéket összekeverünk, lesz a lila. Ezt már az ovisok is tudják. Azonban ez most több, mint valami színkeverés temperából... Itt egy ember sorsa forog számban.

 - Tehát, ha minden igaz, akkor a tárgymozgatás a piros, és a fegyverhasználat. Ez a kettő nálam megtalálható. De ott a kék... Belelátni mások elméjébe? Hmmm... - pillantottam egy épp arra közeledő szörny felé. - Ez nem működik - vakartam meg a kobakom, mivel megpróbáltam belenézni a fejébe.

- Akkor.... az elemek uralása? Igen, ez lesz az! Érzem! De mik azok az elemek? - lapozgattam a könyvben, és a lábjegyzetben egy kisbetűs kiírásra lettem figyelmes.

Az elemek azok az erők, melyek építik a természetet. Négy erő vagyon ezen az univerzumban, s aki ezeket uralja, nagy képességre tesz szert. Ilyen emberből csak egy létezik a dimenzióban, és ez az egy ha meghal, képességét gyermeke örökli.

Az elemek: a föld eleme, a vízé, a tűzé és a levegőjé. Hogy ezek fölött uralkodni tudjék, sok gyakorlás és áldozat vár még az illetőre, de ha mindent kitanul, a legerősebb szörny lehet a földön. 

 - Ez érdekes. Vajon én vagyok az az illető? Lehetséges? Ki kell derítenem....