18.fejezet

 Másnap reggel újra arra ébredtem, hogy valami hangoskodás folyik a szobában, de amikor kinyitottam a szemem, először nem Rosalya arcát láttam, hanem...

 - Lysander!!!!! - ordítottam le a srác fejét, aki éppen felettem feküdt. Egyből leugrott rólam, és szabadkozni kezdett:

 - Ne haragudj, Daayenne, Castiel ellökött! - mutatott a háttérben a hsaát fogó és nevető Castielre.

 - Jó, nem haragszom - mondtam morcosan. - Mi a fenét kerestek a szobámban egyáltalán, és hogy jöttetek be?

 - Az ablakon.

 - Mire is van az ajtó??? Jó, nem érdekes - sóhajtottam. - És ha megbocsátotok, szeretnék felöltözni.

 - Megvárunk - húzta ravasz mosolyra a száját Cas.

 - Akkor fogalmazok tisztábban: kifelé!!!!!!!!!!! - ordítottam, mire mind ketten úgy megijedtek, hogy azonnal kirohantak.

A megpróbáltatások után felkaptam magamra egy sötétkék, a combom feléig érő miniruhát, amelynek az alja húzott volt, ugyanígy a mellrésze is. Az ajtó előtt a fiúk már vártak, de csatlakozott hozzájuk Alyna.

 - Jó reggelt, csajszi! - köszönt vidáman Alexy hasonmása.

 - Reggelt - mondtam lelombozódva.

 - Mi a baj?

 - Baj?! Csak annyi a baj, hogy Lysander uraság rajtam volt, amikor felébredtem. Utálom ha felkeltenek!

 - MI?! Lysander, mit kerestél te Annen? - fordult ingerülten í vámpar felé, aki hátrálni kezdett.

 - Castiel belökött az ágyába.

 - És Castiel mit keresett ott? Nem tudjátok, hogyha felébresztetek egy Daayennét, akkor egész nap leharapja a barátnői? - tréfálkozott, engem egy kicsit felvidítva.

A folyosón Rosalya és Xenia csatlakoztak hozzánk, mert állítólag ismerkedős kávézásra mentek, hogy megismerjék egymást.

Még volt 10 percünk a becsengetésig, így én a lányokkal traccspartit folytattam. Teljesen belemerültünk, amikor Rosa hirtelen megbökte az oldalamat, és az ajtó felé mutatott... A két új tanuló ácsorgott, Logan az ajtófélfának dőlt, Ronald pedig kedvesen intett nekem, majd komoran a barátjára nézett. Még valamit pusmogtak, aztán elindultak felém. Egyre hevesebben vertb a szívem, és amikor hozzánk értek, teljesen megnyugodott.

 - Sziasztok! - köszöntem nekik mosolyogva a barátaimmal együtt.

 - Szia, Daayenne! Hadd mutassam be a haverom, Logant - mutatott a mellette álló srácra, aki csak mormolt valamit az orra alatt. Mintha csak Cas lenne...

 - Örülök, Logan. Ők pedig az én barátaim, Rosalya, Alyna, Celine, Lysander, Casiel, és a húgom, Xenia - mutogattam végig a sort.

 - Örvendek. Hogy lehet az, hogy a húgod vámpír, és te nem?

 - Születésünkkor meghalt, és egy vámpír átváltoztatta.

 - Áhh, értem. Nos, a további szép napot - intett, majd a barátjával odébb állt.

 - Hát ez furcsa volt... - nézett a két elhaladó fiú után Aly.

 - Mi? - értetlenkedtem Xeniával.

 - Mindketten csak téged néztek, még akkor is, amikor minket mutattál be...

 - Ez tényleg furaaa...

 - Nekem nem tetszenek ezek a srácok... -dőlt neki a padnak Castiel, fintorogva nézve a két vámpír felé.

 - Szerintem Logannal nagyon egyformák vagytok - mondtam a mappámat a táskámba csúsztatva.

 - Jobb, ha vigyáztok velük. Valamit titkolnak... - sétált a leghátsó padhoz Castiel.

 - Bocs, lányok, de ebben igazat kell adnom neki. Ezek a vámpírok valamit tényleg titkolnak - ment a barátja után Lysander.

Na jó, ez már különös. Nekem Ronald szimpinek tűnik, és a beszélgetéseinkből az az ítéletem, hogy kedves és megértő. Akkor mi lehet velük a gond? Valamit titkolak? Rá kell jönnöm, hogy mit...